Nagyon sokan vannak, akik elővigyázatosságból plusz darabokat másoltatnak maguknak a lakáskulcsukból, esetleg a kapukulcsból. Egyrészt azért, hogy a hozzájuk látogató családtagoknak tudjanak adni, ha huzamosabb ideig náluk tartózkodnak, másrészt azért, hogy elrejthessenek egyet, hogy ha esetleg elveszítenék a sajátjukat, akkor se kelljen a bejárati ajtóba rostokolniuk egy másik családtagra vagy épp a szerelőre várva. Érdekes kérdés persze, hogy a pótkulcs mennyire hasznos, és mennyire biztonsági kockázat.

Ha nyilvánvaló helyre rejtjük, akkor inkább az utóbbi. Vannak helyek, melyek nagyon népszerűek, könnyen hozzáférhetőek, viszont nemcsak számunkra, de idegenek számára is, ez pedig veszélyes. Ha illetéktelen találja meg a kulcsot, és úgy jut be, akkor nagyon nehezen fogjuk tudni bizonyítan a biztosító felé, hogy betörés történt, így lehet, hogy még a kártérítésre sem számíthatunk. Az olyan helyek, mint a meglazult térkő, a lábtörlő vagy kuka alja, a villanyóra vagy épp postaláda nem túl biztonságos helyek, hiszen bárki számára könnyen hozzáférhetőek. Ezekre a helyre ne rejtsünk pótkulcsot. A virágládákba is gyakran dugnak kulcsot, gondolván, ott úgysem keresi őket senki, ami egyébként igaz is, viszont a kulcs itt könnyen korrodálódik, ami szintén nem szerencsés.

Ne is legyen pótkulcsunk?

Adja is magát a kérdés, hogy egyáltalán legyen-e elrejtve ilyen módon valahova pótkulcs. Ha tudunk olyan helyet, amelyben biztosak vagyunk, hogy senki sem fogja keresni a kulcsot, nem is lehet könnyen hozzáférni, akkor persze érdemes lehet, viszont a felsorolt helyek egyike sem alkalmas a pótkulcs elrejtésére. Inkább arra használjuk, hogy vészhelyzet esetére a rokonoknak adunk belőle.

Ha mindenképp ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen pótkulcs, akkor inkább adjunk belőle a velünk egy városban élő rokonoknak, hogy ha kell, tőlük bármikor elkérhessük, ha elvesztenénk a sajátunkat. Esetleg az autónkba érdemes elrejteni egyet, és ha biztonságos, akkor a munkahelyünkön sem árt tartani egy pótkulcsot. Persze ezeknek a helyeknek a hátránya, hogy nehezebben hozzáférhetőek, viszont biztonságosak.